Felütés - Zenei Podcast

30 éves lett a grunge-korszak (öhömm... a seattle-i szcéna) egyik utolsó, igazán nagyot szóló lemeze, a Soundgarden Superunknown című csúcsműve. A néhai Chris Cornell által vezetett csapat zenéjében ott volt a Beatles, Zepp, a Sabbath, ám különleges hangszeres játékukkal, sokszor "furcsa" hangzásaikkal, váltakozó ütemmutatókkal és a mindezek fö

Nick Cave szinte iskolapéldája a mindig megújulni tudó művész archetípusának. Több évtizedes kultstátusza egészen biztosan köszönhető annak, hogy muzsikájába legalább annyira belefér a punkos lendület, mint a mélyről jövő istenkeresés, de slágerlistás popduett is belefér az életműbe, mindez a csapongás pedig érezhetően egy belső vívódás (pozití

Nagy kedvencünk volt a KETTŐNÉGY csatorna. Az egyik videójukból rémlett, hogy Dani is nagy INCUBUS rajongó, ahogy én is. Arra gondoltam, "bárcsak itt lenne velem" és beszélgetnénk egy jót az idén újrafelvételes kiadást is kapó, 23 éves 'Morning view' kapcsán. - "Benne vagy?" - kérdeztem... "próbáltál ilyet valaha?" - Nem

Amikor angol srácok a saját képükre formálják az Amerikából hallott fekete muzsikát, abból rendszerint valami nagy dolog születik. De hogy ez vezessen a Hard Rock születéséhez? A Felütés 79. adásában most a legendás Led Zeppelin jelentőségét tárgyaljuk, fókuszálva az együttes csúcsművére, a cím nélkül megjelent negyedik albumra. Zsenik vagy tolvajok?

Az ausztrál KGLW alig több mint tíz éve van a pályán, de ezalatt 25 nagylemezt és számtalan mellékprojektet kaptunk már tőlük a garage rockos debütálásuk óta. Pszichedelikus western sci-fi zene, öko thrash metal, szinti őrület, mikrotonális riffek - csak néhány stílus és hangzás, amit már csúcsra járattak és még koránt sincs vége a történetüknek.

'Hogy lehet ennyit pofázni egy lemezről' c. műsorunk ismét visszatér: ezúttal Miki és vendége, Poniklo Imre (amber smith, The Poster Boy...) beszélték ki egy laza 3 órában a U2 1991-es klasszikusát, az Achtung Babyt. Azt az albumot, amivel az együttes (és zseniális produceri gárdája) újradefiniálta hangzását, mítoszt épített és ahogy egy másik nyo

Joggal kértétek számon rajtunk és lassan mi is annyit ígértük ezt az adást, mint a TOOL anno a legutóbbi lemezét. Visszatértünk az ezredfordulóhoz és elmélyültünk a valós vagy kitalált vallási szimbólumokkal, legendákkal, matematikai megoldásokkal és mély, ám a viccet sem elhanyagoló szövegvilágával a világ egyik legfanatikusabb rajongói bázisát ki

Hihetetlen, de már több, mint 23 éve ordítja be minden rockdiszkó közepén egy hang, hogy "Cut my life into pieces...", mi pedig már 23 éve örülünk ennek és kölcsönzött riffjeiknek is. A Papa Roach a numetal egyik utolsó hajójaként indult és bár néha-néha cikis vizekre eveztek, máig szépen lengetik zászlójukat. Ügyesen haladnak a korral, folyama

3 gitáros 3 lemeze, amik mentén haladva beszélgettünk újításaikról, technikáikról és egy csomó más dologról is persze. Neo-klasszikus dallamokkal sárkányokkal harcolás, földönkívüliekkel szörfözés, giccs, mágia és még az új Radics film is szóba kerül.

Vannak zenék, amik csak egy bizonyos geográfiai pontokból indulhatnak ki. Ilyen a stoner rock, amit sokszor a kultikus KYUSS-hoz és a sivatagi aggregátoros bulijaikhoz kötünk. Josh Homme azonban nem elégedett meg a beszívott, végtelen hosszú gitárriffekkel és életre hívta a QotSA-t, amiben bármi megtörténhet és bárki megfordulhat. Harmadik lemezükön csúcsra j