Mert élni hogy lehet? *
A boali elnyomottak színháza nyomán igyekszünk rádióműsort buherálni.
Augusto Boal (1931-2009) színházcsináló,
teoretikus, balos politikai aktivista többek közt azon dolgozott, hogy bárki
jelenlevő részt vehessen olyan eseményeken, ahol a helyi közösség tagjainak problémáit
színházi játékokban vizsgálják meg. https://www.democracynow.org/2005/6/3/famed_brazilian_artist_augusto_boal_on
Boal olyan színházi játék-rendszereket
rendezett össze, amelyekben a résztvevők maguk fogalmazhatnak meg, játszhatnak el
egy problémát. Az előadásban alapvetően protagonista és antagonista képviseli,
jeleníti meg egy adott problematika kapcsán az elnyomottat és az elnyomót. A
játék lényege a probléma kis cselekménybe és szerepekbe fogalmazása után az,
hogyan lehet az adott helyzetet minél jobban – az elnyomott számára minél
előnyösebben – megoldani. Miután pedig mindenki megismerte a szituációt: az
arra vállalkozó személy (sorban, akár több is) beléphet az elnyomott szerepébe,
a szereplő helyére. A játék ekként nemcsak színházi, hanem politikai is.
A fentieken alapuló hangjátékra
rádiós kollégákat hívunk, váltva, reményeink szerint minél többeket.
A műsor tervezett menete:
Adás kezdése előtt fél órával korábban bemegyünk a
rádióba. Viszünk olyan híreket, amelyekből választhatnak a résztvevők. Ekkor megyünk be adásba. Közzétesszük a
hírt / az alapanyagot. A szereplők játékba lendülve bemutatják a választott karaktert,
majd felépítik a szituációt, amelyben jellemző, hogy a
főhős nem tud kilábalni egy kilátástalan helyzetből. Amint megvan a dráma, bekapcsoljuk a telefont. A betelefonálók javaslatokat tehetnek, stratégiákat ajánlhatnak, mit
csináljon / mondjon a főszereplő / protagonista, hogy jobb helyzetbe kerüljön. A javaslat nem lehet idegen a
szereplő karakterétől, reálisnak kell maradnia.
A szereplők a betelefonáló javaslatát tehát beépíthetik, fejleszthetik.
* Brecht Koldusopera, Eörsi István
fordításában, Második koldusfinálé, refrén