May 28 2024 32 mins
„A tábor egy darab föld, amely kívül esik a normális jogrenden” – írta Giorgo Agamben 1998-ban megjelent könyvében. A kijelentést ugyan a náci koncentrációs táborokkal kapcsolatban tette a világhírű olasz filozófus, azonban túlzás nélkül állítható, hogy bármilyen olyan szögesdróttal vagy fallal körülvett területre érvényes, ahol embereket erőszakkal tartanak fogva. Az első világháború idején több szászezer civilt zártak táborokba a hadviselő felek, részint azért, mert ellenséges ország állampolgárai és potenciális katonái voltak, részint azért, mert gyanúsnak minősítette őket a hatalom. Ez alól az Osztrák-Magyar Monarchia társállama, Magyarország sem volt kivétel: területén nagyjából egy tucat internálótábort és koncentrációs-telepet létesítettek 1914 és 1918 között. Ezek egyike volt a tápiósülyi internálótábor, amelynek – korántsem egyhangú – 1915 és 1918 közötti működését levéltári források, a korabeli sajtó és néhány visszaemlékezés felhasználásával mutatja be epizódunk beszélgetőpartnere, Somogyi László.
Somogyi László 2004-ben az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán történelem szakos tanári diplomát, majd 2007-ben a Szegedi Tudományegyetemen bölcsészdiplomát szerzett. 2021-ben doktorált az ELTE-n, doktori disszertációját az egykori Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében az első világháború alatt létesített civilek számára létesített internálótáborokról, illetve azok működéséről írta. Kutatási területe az első világháború alatt Magyarországon létrehozott civil internálótáborok története, a civilek internálásának folyamata és általában a civilek ellen irányuló erőszak az első világháború vonatkozásában.
2017. márciusa óta levéltárunk munkatársa, a III. iratőrző főosztályon dolgozik főlevéltárosként.